Graduale Hungaricum 88.
Kíséret nélkül →Emlékezz meg, Isten



Emlékezz meg, Isten, irgalmasságodról, s könyörületedről, mely öröktől való!
(1) Hozzád emelem az én lelkemet, /Uram, *
én Istenem, tebenned bízom, pirulnom ne kelljen!
(2) Ne uralkodjék rajtunk az /Ellenség, *
és nyomorúságunkból szabadíts meg minket! ANT.
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek Istennek.
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor *
és mindörökkön örökké, ámen! ANT.